Claude Code konfiguráció és munkafolyamatok

Miért a konfiguráció a kulcs

A Claude Code egy terminálban futó agentic fejlesztőeszköz, amely olvassa a kódbázist, fájlokat szerkeszt és parancsokat futtat. A hasznossága nagyrészt attól függ, milyen jól van beállítva a projektre. A vizsga ezért nem azt kérdezi, mire jó az eszköz általánosságban, hanem azt, hogy melyik beállítás melyik fájlba kerül, mi a hatóköre, és mi a precedencia a rétegek között. Ezen a téren a bizonytalanság látszik a leggyorsabban, ezért érdemes a fájlneveket és a helyüket pontosan a fejünkben tartani.

Kössük egy képzeletbeli céghez. A Tisza Szoftver Kft. fejlesztőcsapata bevezeti a Claude Code-ot. Az első héten mindenki másképp használja, más elvárásokkal, más eredménnyel. A fordulópont akkor jön, amikor a csapat egyszer leírja, mit vár az eszköztől, és ezt verziókövetésbe teszi. Ettől kezdve a Claude Code minden fejlesztőnél ugyanúgy viselkedik. A konfiguráció tehát nem díszítés, hanem az, ami a személyes szokásból közös, megismételhető munkafolyamatot csinál.

A CLAUDE.md, a projekt memóriája

A CLAUDE.md a projekt memóriája. Ez egy egyszerű Markdown fájl a projekt gyökerében, amelyet a Claude Code minden munkamenet indulásakor beolvas, és a benne leírt szabályokat a teljes beszélgetés alatt figyelembe veszi. Ide kerül minden, amit nem akarsz minden alkalommal újra elmagyarázni. Tipikusan a projekt felépítése, a gyakran használt parancsok, a kódstílus, a kerülendő és a kötelező minták. A Tisza Szoftver Kft. például ide írja, melyik paranccsal kell futtatni a teszteket, melyik mappát ne módosítsa az eszköz, és milyen nyelven kommunikáljon a fejlesztőkkel.

A CLAUDE.md-nek van felhasználói szintű változata is a saját home könyvtár .claude mappájában. Ez minden projektre érvényes, ide a személyes, projektfüggetlen preferenciák valók. A nagy szabálykészlet több fájlra is bontható, a Claude Code támogatja, hogy egy CLAUDE.md hivatkozzon és beemeljen további Markdown fájlokat, így a hosszú anyag moduláris marad. Egy fontos elv, hogy a CLAUDE.md rövid és fókuszált legyen, mert minden benne lévő sor a kontextusablakot tölti. Ha mindent beleírsz, felhígul, és a Claude nehezebben találja meg a valóban lényeges szabályt.

A .claude mappa és a settings.json

Amíg a CLAUDE.md az utasításokat és a tudást tartalmazza természetes nyelven, addig a .claude mappa a gépi beállításokat. A projekt gyökerében lévő .claude mappában lakik a settings.json, amely a viselkedést szabályozza, például a jogosultságokat, a környezeti változókat és az eseményekre lefutó hookokat. Itt élnek a projekt egyéni bővítményei is, külön almappákban a skillek, a subagentek és a slash parancsok. Az MCP szerverek projekt szintű leírása ezzel szemben a gyökérben lévő .mcp.json fájlba kerül, nem a .claude mappába.

A settings.json-nek három szintje van, és a különbségük vizsgakérdés. A felhasználói szintű beállítás a home könyvtár .claude mappájában minden projektre érvényes. A projekt szintű, verziókövetett beállítás a projekt .claude mappájában a csapat közös alapja, ezt mindenki megkapja, aki klónozza a repót. A helyi beállítás egy külön, verziókövetésből kihagyott fájlban csak neked szól, ide a személyes vagy érzékeny értékek valók. A precedencia úgy működik, hogy a szűkebb, projekthez közelebbi és helyi beállítás felülírja a tágabbat, a szervezeti szintű, felügyelt házirend pedig mindegyik fölött áll.

Felhasználói kontra projekt szint

A vizsga szempontjából a legfontosabb megkülönböztetés, hogy mi tartozik a felhasználói és mi a projekt szinthez. A hüvelykujjszabály egyszerű. Ami rád mint fejlesztőre igaz és minden projektben ugyanaz, az felhasználói szintű. Ami a konkrét projektre, kódbázisra és csapatra igaz, az projekt szintű, és bekerül a verziókövetésbe, hogy mindenki ugyanazt kapja. Az érzékeny vagy csak nálad érvényes érték a helyi, verziókövetésen kívüli fájlba való. Az alábbi összevetés ezt teszi egymás mellé.

Skillek, subagentek és slash parancsok

A Claude Code háromféle bővítménnyel testreszabható, és ezeket gyakran keverik, pedig más a szerepük. A skill egy SKILL.md fájlban leírt, parancsra vagy magától lefutó munkafolyamat. A fájl elején egy leírás áll, és a modell ez alapján dönti el, mikor releváns a skillt behúzni. A Tisza Szoftver Kft. például egy skillt ír a kiadási jegyzék elkészítésére, egy másikat a hibajegy formázására. A skill akkor jó, ha egy visszatérő, több lépéses feladatot mindig ugyanúgy kell elvégezni.

A subagent egy külön kontextusablakban dolgozó, specializált segéd, saját utasításkészlettel és a szükséges eszközkészletre szűkítve. A definíciója egy Markdown fájlban él a projekt vagy a felhasználói .claude mappa agents almappájában. A subagent-ek haszna, hogy egy nagyobb feladat egy részét elvégzik anélkül, hogy a fő beszélgetés kontextusát teleírnák. Egy kutató subagent például átnézhet sok fájlt, és csak a következtetést adja vissza. A slash parancs ezzel szemben egy kézzel, a per jellel indított rövid utasítás, amelyet egy Markdown fájl ír le a commands almappában, és amely paramétert is fogadhat. Ez a leggyorsabb módja annak, hogy egy gyakori promptot egyetlen paranccsá rövidíts.

Az MCP szerverek bekötése

Az MCP, vagyis a Model Context Protocol az a nyílt szabvány, amellyel a Claude Code külső eszközökhöz és adatforrásokhoz kapcsolódik, például egy adatbázishoz, egy jegykezelőhöz vagy egy dokumentumtárhoz. A bekötésnek több hatóköre van, hasonlóan a beállításokhoz. A projekt szintű, csapatnak szánt MCP szerverek a gyökér .mcp.json fájljába kerülnek, így a repóval együtt mindenki megkapja őket. Emellett felhasználói és helyi hatókör is beállítható, ha egy szerver csak rád vagy csak erre a gépre vonatkozik. A kapcsolat többféle transzporttal működhet, egy helyben induló folyamattal vagy egy távoli, hálózaton elérhető végponttal.

A vizsgán az a lényeg, hogy az MCP a Claude látókörét bővíti eszközökkel, de a jogosultság továbbra is a te kezedben marad. Egy MCP szerver bekötése nem jelenti azt, hogy a Claude automatikusan bármit megtehet vele, a tényleges műveleteket a jogosultsági beállítások szabályozzák. Ezt a témát az eszköztervezésről és az MCP-ről szóló önálló lecke részletesen kibontja, itt annyi a fontos, hogy hol lakik a projekt szintű leírás.

A jogosultságok

A jogosultságok határozzák meg, mit tehet meg az eszköz kérdés nélkül, és mihez kér előbb engedélyt. A settings.json jogosultsági része engedélyező, tiltó és rákérdező szabályokat sorol fel, eszközönként és mintázatonként megadva. Így beállítható például, hogy egy adott tesztfuttató parancs magától lefusson, de a fájlt véglegesen törlő vagy a hálózatra kiküldő művelet mindig kérdezzen. A Tisza Szoftver Kft. a projekt szintű beállításban engedélyezi a szokásos, biztonságos fejlesztői parancsokat, a kockázatosabbakat pedig tiltja vagy rákérdezteti, hogy minden fejlesztőnél ugyanaz a biztonsági alap érvényesüljön.

A jogosultságoknak van egy módváltó rétegük is. Alaphelyzetben a Claude Code minden érdemi művelet előtt engedélyt kér, de átkapcsolható olyan módba, amelyben a fájlszerkesztéseket magától elfogadja, vagy éppen egy csak olvasó tervező módba. A gyakorlati elv, hogy annyi jogot adj, amennyi a gördülékeny munkához kell, de ne többet, és a valóban visszafordíthatatlan műveleteket mindig hagyd rákérdezni. Ez a szemlélet a megbízhatóságról szóló leckében tér vissza teljes mélységében.

A napi munkafolyamat

A beállítások akkor érnek valamit, ha a napi munka is rendezett köréjük épül. A jó munkamenet nem azzal kezdődik, hogy azonnal kódot kérünk, hanem azzal, hogy a Claude megérti a feladatot és a kontextust, majd tervet ad, és csak utána cselekszik. Az alábbi lépéssor egy tipikus, egészséges Claude Code munkamenetet bont szét, ahogy a Tisza Szoftver Kft. egy fejlesztője dolgozik egy funkción.

A kontextus tudatos kezelése

A Claude egy véges kontextusablakban dolgozik, ezért a hosszú munkameneteknél tudatosan kell bánni azzal, mi van benne. Ha a beszélgetés túlnő, kétféle bevált mozdulat van. Az egyik a tiszta lap, amikor egy önálló, új feladathoz kiürítjük a korábbi tartalmat, hogy a Claude ne a régi, már irreleváns részletekből dolgozzon. A másik a tömörítés, amikor a Claude összefoglalja az addigi lényeget, és a beszélgetés ezzel a sűrített változattal folytatódik. A CLAUDE.md pont ezért nem redundáns, mert a tartós, projektszintű szabályokat nem a beszélgetésbe, hanem egy állandó helyre teszi, ahonnan minden új munkamenet automatikusan megkapja őket.

Ha ezt a tématerületet át kell adni egy mondatban, akkor ez az. Tudni kell, melyik beállítás melyik fájlban lakik, mi a hatóköre, és a napi munkát a megértés, a terv, majd a végrehajtás sorrendjében kell felépíteni. Ha ez a fejedben tiszta, a Claude Code konfigurációról szóló kérdéseket biztos kézzel kezeled a vizsgán, és a saját csapatodban is megismételhető, közös munkafolyamatot építesz belőle.